Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A diógyökér gombái

A diófák gyökerét is pusztítják gombák. De nemcsak gombakártétel, hanem egyéb károk miatt is pusztul a diófa gyökere. Sokszor nem is tudjuk, mitől.

Előfordul, hogy részleges gyökérpusztulás következtében a gyökérzet féloldalassá válik, és ha a hiányzó főgyökerek irányából kap viharban erős szelet, a mélyen felázott talajban megdől. Az ilyen fát - legyen fiatal vagy idősebb - sajnáljuk kivágni, és amíg remény van a termésére, törzsét az ellenkező oldalról megtámasztjuk, vagy erős oszlophoz kötözzük.

Részleges gyökérpusztulás

Armillaria mellea

Gyűrűs tuskógomba. A dió gyökerén élősködő sárgásbarna színű kalapos gomba. Ivartalan alakját Rhizomorpha subcorticularis-nak nevezik. Gyengeségi parazita, ami képes elhatalmasodva a diófát kipusztítani.

Micéliumai (rizomorfái) főleg nedves tavaszokon behatolnak a dió gyökerébe, és a gyökereken sárga nedvedzés jelenik meg, a gyökér szövetei elhalnak, fehér gombafonalak válnak láthatóvá, elágazó, vastag micéliumszövedék a kéreg alatt, a gyökérszövet felszínén. A nedves tavasz úgy értendő, hogy ha tartós vízborítás, oxigénhiány miatt a diófa gyökere akár részlegesen is elpusztul, vagy akár csak ellenállóképessége gyöngül le, az armillária képes fertőzni. És más esetekben is, amikor a diófa gyökere károsodik: Extrém fagy, extrém szárazság után is írtak már le armilláriás fertőzést, sőt, talajművelő eszköz kártétele után is.

A képen ugyan nem diófa van, de a gombája ennek is Armillaria.

Armillaria mellea

A fertőzött diófa gyengén fejlődik, levelei sárgulnak. A terméshozás csökken, a diók aprók maradnak. Az ágakon száradás jelentkezik. A gomba termőtestei a pusztuló vagy elhalt fák talajfelszíni részein jelennek meg. A tönk hengeres, a kalap sárgásbarna, pikkelyes. A termőtestből bazidiospórák szabadulnak ki, amelyek a levegőben terjednek.

Az armilláriás fertőzés a diófa értékes faanyagát is károsítja, a faanyagban fehérkorhadás terjed.

A gyűrűs tuskógomba a nedves, mélyebb fekvésű talajokat kedveli. Leginkább erdei fák kivágott tuskóiról kiindulva támadja meg a szomszédos diófák gyökerét. Télen a gomba az elhalt fás gyökérrészeken telel át.

Védekezésként a fertőzött területre ne telepítsünk dióst, hanem a telepítés előtt 4-5 évig egyszikű növényeket termesszünk, ez idő alatt valószínűleg megtisztul talajunk. A másik megoldás az, hogy a fertőzött területről minden, 2 cm-nél vastagabb gyökeret eltávolítunk. Ez azonban nehezen kivihető. A fertőzött fa szomszédait is nyilvánítsuk fertőzötteknek. Talajfertőtlenítést is ajánlanak, talán a metilbromid jó rá, 30-50 cm mélyre injektáljuk, a fertőzött területet két hétig tartsuk fóliával letakarva, és utána egy hónapig szellőztessük. Persze a kezelést csak akkor végezhetjük magunk, ha vizsgázott gázmesterek vagyunk. Minél szárazabb a talaj, annál sikeresebb a talajfertőtlenítés.

Rosellinia necatrix

Rozelliniás gyökérpenész. Ivartalan formájának neve Dematophora necatrix. A világ minden gyümölcs- és szőlőtermesztő vidékén gyakori gyökérpenész. Megél az összes csonthéjas gyümölcsfa gyökerén, továbbá az almástermésűeken és a bogyósokon is, beleértve a szamócát is. Lágyszárú növényeket is pusztít, lucernát, babot, borsót, burgonyát, répát. Magyarországon 1895 óta ismert, a diófákon súlyos gyökérpusztulást okozhat.

A gomba jelenlétének tünetei a csökkent növekedés, a sárguló levélzet. Fiatal fákon gyakoribb. Jellemző tünet, hogy a megtámadott fa nem hajt gyökérsarjakat. A gomba a gyökérzet megtekintésével azonosítható. A beteg gyökéren nincsenek gyökérszőrök. A vastagabb gyökerek kérge leváló és sötét színű. Nedves körülmények között fehér, pelyhes micéliumbevonat látható. A talaj száradásával a micélium szürkül, barnul, később drótszerűvé válik. A kórokozó a fertőzött növényi maradványokon 8-10 évig is képes fennmaradni. Nedvesség és magas talajhőmérséklet segíti a terjedését.

A gomba a diócsemetére a faiskolában is kerülhet, ezen kívül a másik terjedési módja a korábbi dióültetvény újratelepítése, illetve erdő utáni diótelepítés. A harmadik pedig a fertőzött trágya vagy komposzt. Tehát: ne vásároljunk penészes gyökerű diócsemetét, illetve a diótelepítést új helyen végezzük.

A rozellíniáról nem találtam diós képet, de almafán így néz ki a kártétele:

Rozellíniás pusztulás

Roesleria pallida

Szegecsfejű gyökérgomba

Hasonló kárt okoz, mint a gyökérpenész, a szegecsfejű gyökérgomba esetében is ajánlott a fertőzésmentes területre történő diótelepítés.

Phytophtora cinnamoni

És egyéb fitoftóra fajok (P. cactorum, P. citricola P. citrophthora, P. cryptogea, P. drechsleri, P. megasperma, P. nicotinae, P. parasitica). Ezeket mind megtalálták a diófában. A fitoftóra-gombákat Amerikában a legveszélyesebb gombakártevők között említik.

Ezek a gyakori, sok helyen előforduló gombák gyökérrothadást okoznak a diófa gyökerén.

A következő képen ugyan nem közönséges, hanem feketedió csemeték láthatók, de a fitoftóra tünetei jellemzők.

A fitoftóra a dió gyökerén élősködő polifág gomba. Főleg csemetekerti kártevő, a diócsemeték gyökerén lévő penész-szerű bevonatról ismerhető fel.

A savanyú kémhatású talajokon fordul elő. Nedves, vizenyős, egyben meleg időben erősebb a fellépése. Azt ajánlják, kerüljük azokat a talajokat, ahol a diógyökeret fulladásveszély érheti.

Fitoftórával fertőzött diócsemete-kert

A gyökereken sérült, elszáradt foltokat okoz, súlyosabb esetben a gyökerek elhalnak. A fertőzés képes a gyökérnyakba felterjedni, a törzs alján elszíneződés jelentkezik, ekkor törzspusztulást, az egész csemete pusztulását okozhatja. Ajánlatos, hogy ültetéskor az oltás helye a talajfelszín fölé kerüljön, így a talajlakó gombák a törzset nem, csak a gyökeret támadhatják.

Kártétele a feketedió gyökerén:

Jellemző tünet még a csemete növekedésének visszamaradása, a korai levélhullás.

A gomba fejlődésének a 25-26 C°-os meleg a legkedvezőbb.

A fertőzött területen nem ajánlatos a csemetenevelést tovább folytatni. Segíthet a fertőzött csemete-állományon, ha a csemeték tövénél megbontjuk a földet, levegőztetünk a gyökerek indulásának helyén.

Meg kell jegyezni, a fitoftóra-gombák nemcsak a gyökérzet, hanem a korona kártevői is. Amíg a gyökerek a talajból kapják a gombafertőzést, a levélzet a levegőből, és a leveleken keresztül jutnak el a gombafonalak a fás részekbe. A levelek sárgulnak, aprók, ritkák maradnak, hullanak, a fa visszamarad a fejlődésben, és idővel elpusztul. A védekezésre nem sok esély van.

Fitoftóra-kár közönséges dión:

Fitoftóra

Fás részek gombái

A diófa fás részeit igen sok gomba támadja. A következő képen viszont zuzmó látható a diófa kérgén, ami semmilyen káros hatással nincs a diófára, csak ott telepedett meg, a fából nem szív tápanyagot. Ha viszont túl sok van belőle, a túl párás, gombásító mikroklímát jelzi. Egyébként csak szilárd aljzatnak használja a diófát. A zuzmó a diófán szerintem azt is jelzi, hogy a fa nem volt gombaölőszerrel permetezve.


Zuzmó
Zuzmó

Szóval, ott tartottam, hogy a diófa fás részeit igen sok gomba támadja. Nemcsak támadja, hanem jól meg is él benne. Belülről fogyasztja a diófát, aminek a vége a fa pusztulása lehet.

Gombakártétel a diófa törzsében

Sokszor nem is tudunk róla, hogy kedvenc diófánk törzse gombafertőzött. Akkor nagy a meglepetés, amikor a gomba termőteste is megjelenik.

A diófa megpróbál védekezni a törzsét belülről károsító farontó gombák ellen. Ha ilyen barna folyást látunk a diófán, farontó gombára kell gondolnunk. Van olyan szakirodalom, ami ezt a barna folyadékot gyantának mondja, de nem az. De lehet baktérium, például Brenneria nigrifluens.

A diófa és az őt pusztító gombák közötti küzdelembe úgy avatkozhatunk be, hogy a diófa jó erőben, jó egészségi állapotban tartásával képessé tesszük arra, hogy saját életerejével, ellenállóképességével győzze le a gombákat. Elégítsük ki a diófa tápanyag- és vízigényét, magyarul etessük és itassuk a diófát. Még érthetőbben: ha a talajban a kellő makro- és mikroelem-mennyiség nem áll rendelkezésre, akkor műtrágyázzunk, és ha a diófa vízigényének megfelelő csapadék nem hull le, akkor pedig öntözzünk.

A jó erőben lévő fa begyógyítja a sebet, amin keresztül gombával fertőződött. A farontó gombák életműködéséhez oxigén kell. Ha a fa begyógyította a sebet, megszűnik a gomba oxigénellátása. A seb begyógyulása után a gombakárból az elpusztult belső farész a maradandó károsodás, a törzs külső része él tovább, tovább vastagszik, erősödik.

Az erősen gombakáros törzsű diófa is kiheverheti a károsodást, még az ilyen, hosszú törzsseb esetén is. A következő fa törzse részben elpusztult, ennek ellenére lombozata tovább élt, fejlődött, a törzs mintegy felének szállító-szövetei kellő tápanyag-mennyiséget szállítottak a gyökerekből a lombozatba és vissza. Lassan gyógyul befele a törzs, talán néhány éven belül be is növi a pusztulást. Ha nem, maga a diófa gondoskodott a károsodás túléléséről, egy erős tősarjjal.

Gombakáros

A gombakáros törzs mindenképpen gyengébb, mint a mellette kitört fiatal tősarj. Nagyobb esővel párosuló viharos szélben a beteg törzs nem bírja a vizes lomb súlyát, és eltörik. Ez esetben egyértelmű, hogy csak a tősarjra számíthatunk, mint leendő diófára.

Viharkár, gombakáros törzsű diófán

A következő képen farontó gombák által elpusztított diófaág helye látszik. Az odu a fertőzöttséget, a fa fokozatos pusztulását jelzi.

Odvas

Az elhalt, levágott diófaágakat gombák pusztítják tovább.

Elhalt diófaág Elhalt diófaág

A gombakár miatt kipusztult diófatörzsön megjelent laskagomba-termőtest:

Laskagomba

Sőt, a gombák a kipusztult diófa tönkjén is élnek, azokat is teljesen elfogyasztják. A következő képen a diófa-károsítónak már egyáltalán nem nevezhető harmatgomba az elpusztult diófa tönkjén fejlődött ki.

És, természetesen a laskagomba is, ami nagyon szereti a fatönköket.

Laura Giovanardi felvétele

Ültetvényben a farontó gombák terjedését megkönnyíti a fák közelsége. Amikor a talajon időleges vízborítás alakul ki, a gomba könnyen átterjed a beteg fáról az egészségesre.

Fuzárium fajok

Fuzárium feketedión Amerikában veszélyesnek tartott, intenzíven kutatott gombák. A fás részeket is támadják.

A Fuzárium-gombák által okozott károkat mindannyian jól ismerjük például a paradicsomról. De sok más növényt is károsítanak. A fuzáriumos kártétel kutatása, a fuzárium elleni védekezés a dió esetében még fehér folt.

Fuzárium feketedión


Fuzáriumos pusztulás Fuzáriumos pusztulás hazai dióültetvényben:

A diófa fuzáriumos károsodásával még senki se foglalkozott, erről a kérdésről publikáció még nem jelent meg. Amerikából is csak a feketediót károsító fuzárium rajza és fényképe érkezett meg.

Tapasztalataim alapján magam úgy gondolom, a fuzáriumos fertőzést a diófa a lombozatán keresztül kapja. A fuzárium a fa törzsének szállító edény-nyalábjait teszi tönkre, aminek következtében a gyökér által felszívott tápanyagok nem jutnak fel a koronába. A fa töve körül 6-8 tősarj indul gyors növekedésnek, és eközben a lombozat egyszerre sárgul, egyszerre szárad el, a fa egész törzse kiszárad, miközben a tősarjak gyorsan növekszenek. Ez a törzs- és lombpusztulás tavasztól őszig bármikor bekövetkezhet, és nincs összefüggés a diófa termőhelye és a pusztulás között. A fertőzés helyileg nem lokalizálódik, nagyobb területű dióültetvényben elszórtan egy évben a fák 1-2 %-át is károsíthatja.

Valószínűnek tartom, hogy a vegyszermentes, ökológiai termesztésben a fák fertőzöttsége nagyobb fokú, mint a hagyományos dióültetvényekben, ahol a gombabetegségek ellen rendszeres permetezésekkel védekeznek.

Kilencedik évében fuzárium miatt kipusztult diófa törzscsonkja és tősarja:

Fuzáriumos pusztulás

Jellemző fuzáriumos pusztulás:

Fuzáriumos pusztulás

A fuzárium fajok a dió termését is károsítják, erről később, a termés betegségeinél.

Phomopsis sp.

Igen sok Phomopsis-faj léphet fel diókárosítóként. Ivartalan alakját Diaporthe eres-nek nevezik. Másik elnevezésük tehát Diaporthe. Eddig kutatók kb. 800 Phomposis fajt írtak le, amelyek közül kb. 60 faj okoz növényi betegséget. A fajok rendszerezése még várat magára, igen hasonlóak.

Ezeket a gombákat gyengültségi parazitáknak tartották, újabban primér kórokozóként említik. De fenntartják, hogy egyben szaprofita jellegűek is.

Igen sokféle tünetet produkál, a legveszélyesebb az, hogy az ágak és a kéreg elhalását okozza. A diófa kérgén nekrózisos sebet okoz. Kezdetben hosszúkás, barna kéregfoltok látszanak az ágakon és a vesszőkön, amely foltok fokozatosan nőnek, szélük gyakran vörösbarna színű, később itt a fa kisebesedik.

Phomopsis dióvesszőn Phomopsis dióvesszőn

Diófaiskolában sötétvörösen elhaló, szakadó szélű kéreg mutatja a károsítását. 2003-ban a Phomopsis juglandina erős fertőzését, kártételét figyelték meg egy Budapesthez közeli diófa-iskolában. Az oltás helyénél vagy közelében a nem tökéletes forradás vagy sebzés nyithatott kaput a fertőzésnek.

A fomopszisz a diótermést is megtámadhatja, magbél penészedést okozhat. Jégverés után pedig burokfeketedést, mert ahol a sebzés miatt elhal a dióburok szövete, a gomba megtalálja táptalaját.

Főleg ez a gomba felelős a hajtásvég pusztulásáért is. A hajtásvégen a rügyekből mindenhol próbál a fa kitörni, de a gomba mindenhol elpusztítja. A vesszőket is károsítja, korai ágelhalást okoz.

Idős fákon koronaritkulást, sárgulást, koronapusztulást okoz, főleg szárazabb években. A törzsön pedig kátrányos foltokat.

Phomopsziszos ágelhalás kaliforniai, Tulare diósövényeken:

Ritka kártételről volt szó ez esetben. Szakértők így írták le a tüneteket: "1–5 cm hosszúságú, besüppedő nekrotikus foltok vannak. Egyes egyedeken hasonló foltok 1–3 cm-rel az oltás helye felett alakultak ki. Az elhalt héjkéreg felületén szabad szemmel is látható, a szövetbe ágyazódva képződő 1–2 mm-es gombatermőképletek voltak. Az elhalt kéregszövetet érintőlegesen átvágva, annak vágott felületén fekete vonalas rajzolat utalt a szöveti nekrózist feltehetôen okozó gomba szöveten belüli terjedésére. E bélyeg különösen gyakori és jellemzô a Phomopsis fajok okozta háncsszöveti nekrózisokra. A nekrózis gyakran a faszövetre is kiterjedt, a bélszövet ilyen esetben barnára színeződött."

Phomopsis konídiumok A diófa fertőzött felületein a gomba piknídiumokat fejleszt, ezek apróbb kidudorodások. A piknídiumokból fehér, sárgásfehér tömegben tódulnak ki a konídiumok, kacs módjára tekeregve. A konídiumok kétfélék, az egysejtűek oválisak (alfa típus), a többsejtűek (béta típus) fonálszerűek, görbültek.

A diófán telel, az elhalt vesszőkben, és a fán maradt termésmaradványokban.

A fiatalabb és az érőfélben lévő termésen is megjelenik. (ld. még a BAN tünetegyüttes tárgyalásánál). Az 1-2 cm-es fertőzött zöld dió sötétbarnára színeződik és lehull. Az idősebb diót fertőzve a zöld burkon és a termés csonthéján egyaránt foltokat hagy, és másodlagos károsodásként a csonthéjon áthatolva a dióbél is megpenészedik.

Phomopsis Mivel a gomba ellen a hozzáértő szakértők még nem dolgoztak ki védekezési lehetőséget, a gyakorló diósgazdának a fertőzött ágak levágása és a sebkezelés marad védekezési lehetőségként. Ajánlják a fán maradt kopáncsok eltávolítását is, dehát ember legyen, aki ezt egy nagy diófán meg tudja valósítani. Csemetekertben a szemremetszés helyének sebkezelése a védelem.

A Phomopsis-gombák közül a Phomopsis juglandina a diófa leromlásának egyik tényezője. Nemcsak gyengültségi parazita, hanem gyengítő is. Mivel a Phomopsis gyengültségi parazita, a fő védelmet a diófák jó egészségi és erőállapota jelenti. Ha az megvan, más nem is kell. Feltételezik egyébként, hogy az egyéb betegségek ellen alkalmazott tavaszi rezes permetezés segít a fomopszisz ellen is.

Botryosphaeria dothidea

Ivartalan alakját fusicoccum-nak hívják. A mérsékelt égöv alatt 4-500 gazdanövénye van. Kaliforniában korábban is ismerték, itthon újabban Vajna László foglalkozott vele.

Fás részek, vesszők, ágak gombakártevője. A fák rákosodását, leromlását okozza, és a fertőzés a dióra is kiterjed, ahol a xanthomonaszhoz hasonló rothadás tapasztalható. A dióbél előbb szürkül, később fehér lepedék lepi be.

De fordítva is mondják, a termésből kiindulva terjed a hajtásra, vesszőre. A fa szöveteiben úgy terjed, hogy enzimekkel lebontja a sejtfalat.

Botryosphaeria Botryosphaeria

A gomba termőtestjei fehér kéreg-kidudorodásban jelentkeznek, amelyek felszakadás után fekete színűek.

Jellemző tünet

További fekete termőtestek:

Botryosphaeria Botryosphaeria

A phomopszisszal társulva ágelhalást okozhat. A két gombafaj együttes kártétele Howard fajtájú diósövényen:

Phomopsis és Botryosphaeria Phomopsis és Botryosphaeria Phomopsis és Botryosphaeria

De önmagában, phomopszisz nélkül is. A Botryosphaeria jelenlétére a korona átlátszóvá válásából gondolhatunk.

Chandler fa koronájában

Phoma juglandina

A Phoma kártétele a Phomopsis-éhoz hasonló. Főleg gyengültségi, másodlagos kórokozó, és elhalt növényi részeken is megtelepszik.

Felületi kéregelhalást okoz. Kártétele nem olyan súlyos, mint a fomopsziszé. A kéregelhalás rendszerint csak részleges.

Védekezni hasonlóan lehet, - illetve nem lehet, - mint a fomopszisz ellen.

Termesztői megfigyelés (Gara Miklós), hogy valószínűleg Phomás és Phomopsziszos fertőzés állhat sok terméshullás mögött is, szemben az eddig gyanított xanthomonaszos bakteriózissal.

Citospóra fajok

A Cytospora fajok (C. juglandina, a C. leucosperma és a C. albiceps) kéreg- és ágelhalást, esetleg rákos sebeket okoznak.

Jelenlétüket kis fekete kiemelkedések jelzik a hajtásokon, ágakon. Ezek alatt a kiemelkedések alatt találhatók a gomba piknídiumai, amelyek a farészbe besüllyednek.

A gomba a háncsrészben él, és évről évre növekvő mértékben károsítja. Az elhalt ágrészekre is átterjed.

Ellenük is a beteg részek lemetszésével és elégetésével lehet elsősorban védekezni. A télvégi lemosó permetezésről feltételezik, hogy a citospórát is pusztítja.

Ha diófáink jó erőben vannak, remélhetjük, hogy jobban ellenállnak a citospórának.

Nectria galligena

Nectria galligena feketedión Nektriás ágrák. A gomba ivartalan formájának neve Cylindrocarpon mali. A gomba az 1800-as évek közepétől ismert Európa gyümölcsöseiben. A réztartalmú szerekkel végzett permetezések eredményeként visszaszorult. Újabban a szerves hatóanyagú rézpótló szerek terjedésével a Nectria is újból terjed. Csapadékosabb, hűvösebb vidékeken jelentősebb a károsítása. A dión kívül még inkább a feketedióra, de az almára és a körtére is veszélyes.

Nectria galligena feketedión A Nectria sebparazita. A vesszőket, az ágakat és a törzset károsítja. A fertőzés körül a háncsrész elhal. Ha az elhalt rész kidudorodik és nem szakad fel, zárt rákról beszélünk. Ha az elhalt részen ellipszis alakú besüppedt barna foltok keletkeznek, majd felrepednek és leválnak, nyílt ráknak mondjuk. Ilyenkor a seb sötétbarna lesz, fokozatosan növekszik. A rákos sebek egyre nagyobbak lesznek. A betegség több év alatt hatalmasodik el.

Védekezni a sebfelületek kezelésével, lezárásával lehet, valamint a lemetszett vesszők, ágak elégetésével. Ezek preventív eljárások. Vegyszerrel pedig réztartalmú permetezéssel. Különösen hatásos egy késő őszi permetezés, amikor a hűvös időben a gomba még aktívan fertőz. De koratavasszal is ismételjük meg.

Nektriás rák

Rákos seb a diófán:

Rák

Nectria cinnabarina

Nektriás sztrómák Vörösszemölcsös ágelhalás vagy ágszáradás. A gomba ivartalan alakjának neve Tubercularia vulgaris. Igen gyakori kórokozó, más gyümölcsfákon is. A vesszőkön, ágakon vörösesbarna színű sztrómákat fejleszt. A Nectria galligena-val szemben nem alakulnak ki rákos sebek, hanem a fertőzött ágrész gyorsan elhal.

A jellegzetes vörösbarna ivaros termőképletek ősszel alakulnak ki. Igen gyakori, hogy a lemetszett, a fa alatt maradt vesszőkön is. A tavaszi esővel csapódnak ki, a széllel jutnak el a spórák a diófa sebeihez.

Szerintem mindenki látott már lemetszett, elhalt gyümölcsfavesszőkön nektriás sztrómákat.

Nektriás sztrómák

A sztróma közelről:

Sztrómák

Úgy védekezhetünk ellene, mint a Nectria galligena ellen, hogy a fertőzött, beteg ágrészeket gyorsan eltávolítjuk, elégetjük, a sebeket pedig lekezeljük.

Mint annyi más gombafertőzés esetén, a vörösszemölcsös ágszáradás esetén is igaz, hogy a gnomónia elleni védekezés egyben a nektria ellen is védelmet biztosít.

És ne feledkezzünk meg arról, hogy a betegség legjobb megelőzési módszere a diófák jó erőállapotban tartása, a jó víz- és tápanyagellátás.

Taplók

Tapló Tapló A diófán több mint húszféle taplógomba él jól. Országos felvételezés még nem történt a diófát károsító taplógombákról, egy Tiszakóródon és Kölcsén elvégzett felvételezés szerint a lepketapló és a bükkfatapló volt a leggyakoribb. A dunántúli dióültetvények - mondhatni mindegyik - pisztricgombával fertőzöttek.

Korábban az volt az uralkodó vélemény, hogy a taplók másodlagos fertőzést okoznak, vagyis ahol a diófa környezeti hatások vagy egyéb fertőzések miatt legyengül, nyílik tere a taplók fertőzésének, amelyek tovább gyengítik, belülről eszik a diófát, több éven át. Közben a fa terem is, kívülről nem látszik a taplókártétel, és egyszer csak kívül is megjelennek a taplógombák, és attól kezdve a fának már nem sok ideje van hátra.

Tapló

Más, újabb vélemény szerint pl. a pisztricgomba elsődleges kórokozó, nem kell számára segítség, hogy fertőzzön. Azt mondják, a csapadékosabb klíma kedvezőbb számára. Az biztos, hogy akkor járunk el helyesen, ha diófáinkat igyekszünk jó erőben tartani, életfeltételeiket - víz, tápanyag, stb. - megadni, hogy legyen erejük a fertőzéseknek ellenállni, például sebeiket - amelyek elkerülhetetlenül keletkeznek minden fán - gyorsan behegeszteni, ezzel is a fertőzés kapuját bezárni. A farontó gombák élettevékenységéhez ugyanis oxigén kell. Ha a diófa időben be tudja nőni a sebet, akkor az addig élt és kifejlődött taplógomba belül elpusztul, és csak a gombakáros belső faanyag mutatja, hogy baj volt.

Pisztricgomba (Polyporus squamosus) diófán:

Pisztricgomba

Inonotus hispidus nevű taplógomba diófán:

Tapló

Gombaspóra mindenhol van. Védekezni, küzdeni ellene reménytelen. Ha a fán seb keletkezik, és ha a fa nincs jó erőállapotban, ellenállóképessége gyenge, a fertőzés biztos.

Tapló Tapló

Taplógomba kártétele:

Tapló

Farontó gomba termőteste diófa tönkjén:

Farontó

További, diófarontó taplógombaként jön még számításba a pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum), a bükkfatapló (Fomes fomentarius), a lepketapló (Trametes versicolor), a késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) és a közönséges hasadt lemezű gomba (Schizophyllum commune) is.

Rákos daganat idős diófán, amelyen már a taplógomba termőteste is megjelent:



Diplodia juglandis

Levélen - és termésen - az emberre is toxikus hatású lehet.

És van még további 4-5 ismert gomba. Sok hajtásfeketedésből még nem tudták a kutatók az ismert károsító gombákat kitenyészteni, ez azt jelenti, hogy eddig még meg nem határozott gombák is károsítanak.

Amerikában például a diófák ágait károsítja, pusztítja a Hendersonula toruloidea gomba is.

Gyökérpenészt, gyökérrothadást okoz a Phymatotrichopsis omnivora (= Phymatotrichum omnivorum).

Ismert diókárosító gombák még: Acremonium fajok, Ascochyta juglandis, Nectria radicicola, Cylindrocarpon fajok, pl. C. destructans (= C. radicicola), Exophiala fajok, Melanconis chartusiana, Melanconium juglandinum, Phialophora fajok. És még sokan mások.

Megemlítik még a kéregszáradást okozó Melanthoma juglandis-t is, ami gyengeségi parazita, de az irodalomban nem találni nyomát.

Több esetben hazai kutatók se tudják beazonosítani a diófát pusztító gombákat. Létezik például olyan kártétel, hogy a gyökértől kiindulva a koronáig a fa egész fabele korhad. Legyengült diófákra jellemző. Ez is gombakártétel, de még azonosítatlan. Nem fitoftóra. De verticillium vagy rozellínia lehet.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább